Az S&D-képviselők segítettek biztosítani egy erős szolidaritási mechanizmust, beleértve a tagállamok közötti áthelyezések minimális szintjét, valamint finanszírozási és kapacitásépítési intézkedéseket, amelyeket egy uniós szolidaritási koordinátor felügyel. Ez a mechanizmus segíteni fogja azokat a tagállamokat, amelyek a keresési és mentési műveleteket követően ismétlődően nagyszámú érkezővel szembesülnek, vagy a tartósan nagyszámú érkező miatt migrációs "nyomást" tapasztalnak. Megerősítettük továbbá a családegyesítésre vonatkozó rendelkezéseket a menekültügyi eljárás során, és igazságosabb szabályokat fogadtunk el a menedékkérők azon tagállamokkal való összekapcsolására, ahol oktatási kapcsolatokkal rendelkeznek.
Az S&D képviselőcsoport keményen küzdött annak biztosítása érdekében, hogy a kérelmezők számára az eljárás továbbra is a helyzetük egyéni értékelésén alapuljon. Kiegyensúlyozottabb szabályozásra törekedtünk, amely védi a menedékjoghoz való egyéni jogot, különösen azáltal, hogy minden kérelmező számára ingyenes jogi segítségnyújtást biztosít, és jogi szempontból egyértelműbbé teszi a biztonságos harmadik ország fogalmának használatát.
Az S&D képviselői biztosították a kötelező személyazonossági, biztonsági, egészségügyi és sebezhetőségi ellenőrzést az EU külső határaira szabálytalanul érkezők, a SAR-műveleteket követően érkezők és a külső határokon menedéket kérők számára. Biztosítottuk, hogy minden tagállamban hozzanak létre egy olyan ellenőrző mechanizmust, amely felügyeli az alapvető jogok védelmét az átvilágítási folyamat során.
Az S&D-képviselők válság idején javítottak a szolidaritáson, biztosítva, hogy a tagállamok megosszák a felelősséget a menedékkérőkért az ilyen körülmények között. Létrehoztunk egy olyan utat is, amelyen a rászorulóknak gyorsított nemzetközi védelmet lehet nyújtani, lehetővé téve ezáltal a tagállamok számára, hogy a forrásokat oda irányítsák, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Az ukránoknak az orosz inváziót követően nyújtott átmeneti védelem pozitív példáját követve fenntartottuk az átmeneti védelemről szóló irányelvet az uniós jogban (a Bizottság javasolta annak hatályon kívül helyezését).
Az Alapjogi Charta határozott védelme, különösen annak 18. cikke, amely a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezményen és annak 1967. évi jegyzőkönyvén alapul. Hiszünk abban, hogy meg kell védenünk, nem pedig megszegnünk a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinket.
E mandátum alatt egy új menekültügyi és migrációs paktumért küzdöttünk, amelyet a menedékjog egyéni elbírálása határoz meg, világos szabályokkal mind a kérelmezők, mind a tagállamok számára, anélkül, hogy olyan eljárásokhoz folyamodnánk, amelyek nagyszámú személy külső határokon történő fogva tartásához vezetnek.
Ez azt jelenti, hogy az EU-ba érkező, menedékjogot kérő személyek kezelése a tagállamok közös felelőssége kell, hogy legyen, nem hagyva sem azokra a tagállamokra, ahová először érkeznek, sem azokra a tagállamokra, ahol sokan közülük szeretnének kikötni, hanem igazságos és fenntartható szabályok szerint megosztva a tagállamok között.
A tengeri életek megmentése a nemzetközi jogon alapuló erkölcsi, humanitárius és jogi kötelezettség. Ehhez az Unió és tagállamai részéről proaktívabb és összehangoltabb megközelítést kell alkalmazni a SAR-műveletek terén, hogy lelassuljon a Földközi-tengeren átkelni próbáló migránsok halálos áldozatainak egyre növekvő száma.
Átfogóbb és egységesebb megközelítés az EU-ba irányuló legális migrációval kapcsolatban, amely arra törekszik, hogy a harmadik országokban élő személyek számára perspektívát kínáljon arra, hogy legálisan jöjjenek az EU-ba dolgozni. Ez lehetővé tenné az EU számára, hogy kezelje a munkaerőhiányt, segítsen megelőzni a kiszolgáltatott, gyakran illegálisan dolgozó munkavállalók kizsákmányolását, és csökkentse az illegális migráció mértékét (amely révén az emberek gyakran kerülnek a bűnös embercsempészek kezébe, akik profitért kockáztatják az emberek életét).
A harmadik országokkal való együttműködésnek az egyenlő partnerség elvén kell alapulnia. El kell távolodnunk attól, hogy a politikai felelősséget fenntarthatatlan, informális megállapodásokon keresztül kiszervezzük az ingatag és nem demokratikus kormányoknak. Az S&D támogatja a harmadik országokkal való együttműködést, legyen szó kereskedelemről, vízumokról, biztonságról vagy beruházásokról, de nem támogatja az olyan kormányokkal és vezetőkkel kötött megállapodásokat, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállamiságot és az emberi jogokat.
Hosszabb távú megközelítés, amelynek keretében az EU nagyobb lendületet ad a migráció alapvető okait - háború, szegénység, korrupció, éhezés és a lehetőségek hiánya - érintő geopolitikai kérdések megoldásának. Az EU-nak és tagállamainak be kell fektetniük a kapacitásépítésbe, elő kell segíteniük az oktatásba történő beruházásokat, meg kell erősíteniük a menekültügyi rendszereket, és meg kell erősíteniük a harmadik országok jogi és igazságszolgáltatási rendszereit.
Átfogóbb uniós szintű válasz az integrációra, többek között azáltal, hogy az uniós forrásokat közvetlenül a regionális, önkormányzati és helyi hatóságok rendelkezésére bocsátják az integrációs projektek finanszírozására, mivel az integráció a valóságban ott történik.
A külső határok védelme a migráció kezelésének reális politikáján keresztül, és annak elfogadása, hogy a falak építése nem fogja megállítani az emberi túlélési ösztönt.