A következőkben áttekintést nyújtunk az Európai Parlamenti Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D képviselőcsoport) széles körű történetéről, amely 1953-as megalakulása óta döntő szerepet játszik az Európai Parlament politikáinak alakításában. Az S&D képviselőcsoport kitörölhetetlen nyomot hagyott az Európai Unió politikai életében, és jelentős mérföldköveket hagyott maga után, amelyek hatással voltak a képviselőcsoport szervezetére és irányára. Az 1953-ban az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésében szocialista képviselőcsoportként indult, mára az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselőcsoportjává nőtte ki magát.
Kép: A külügyminiszterek aláírják a Párizsi Szerződést, 1951.
Az 1950-es évek elején Robert Schuman javasolta az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) tervét, amely végül az Európai Unióvá nőtte ki magát. A belga szocialista Paul-Henri Spaak lett az ESZAK Közgyűlésének első elnöke.
Ugyanebben az időszakban az európai szocialisták újra felvették a kapcsolatokat, és Szocialista Internacionálé néven váltak ismertté. A szervezet létrehozta az európai egységgel foglalkozó tanulmányozó csoportot, és az 1951 júliusa és 1952 augusztusa közötti ülések után a különbizottság tízpontos politikáról állapodott meg az Európai Szén- és Acélközösség irányába, ami az első transznacionális szocialista pártpolitika az európai integrációval kapcsolatban.
Ennek eredményeként 1952 szeptemberében a hat tagállam nemzeti pártjai megalapították az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlésének Szocialista Csoportját. Egy éven belül a szocialista csoport Luxembourgban létrehozta irodáját és állandó titkárságát, és Guy Mollet-t (SFIO Franciaország) választották meg a csoport elnökévé. Ez követte a Szocialista Internacionálé és az Európa Tanács Konzultatív Közgyűlése keretében kialakított együttműködés precedensét.
Kép: Paul-Henri Spaak és Guy Mollet, 1953.
Az 1950-es évek közepén tárgyalások kezdődtek két új szerződésről - az Európai Gazdasági Közösségről (EGK) és az Európai Atomenergia-közösségről (EURATOM). Schuman mellett számos más prominens politikus is részt vett az EGK és az EURATOM szerződés létrehozásában. Paul-Henri Spaak például kulcsszerepet játszott a tárgyalásokban, és ő volt a Római Szerződés egyik tervezője.
1957-ben írták alá a Római Szerződést, amely hivatalosan is létrehozta az EGK-t, és megalapozta a későbbi Európai Uniót. A szocialista képviselőcsoport kulcsszerepet játszott a szerződés erősebb szociális dimenziójának szorgalmazásában, ami végül a szociálpolitikára és a munkavállalók jogaira vonatkozó rendelkezések beillesztéséhez vezetett. Az egyik ilyen rendelkezés az Európai Szociális Alap volt, amely az egész Európai Unióban pénzügyi támogatást nyújtott a szociális és foglalkoztatási programokhoz. A szocialisták a kereskedelmi korlátok eltörlését is támogatták, de csak az európai munkavállalók védelmének garantálása mellett. Ez jelentős lépés volt a szociális jogokra összpontosító egységes európai piac megteremtése felé.
1965-ben aláírták az egyesülési szerződést, amely az Európai Szén- és Acélközösség, az EGK és az EURATOM intézményeit egyetlen egységbe, az Európai Közösségekbe olvasztotta. A szocialista képviselőcsoport támogatta ezt a szerződést, amely hozzájárult egy egységesebb és integráltabb Európa megteremtéséhez.
A Szocialista Képviselőcsoportnak fennállásának első 16 évében hat elnöke volt: Guy Mollet, Hendrik Fayat, Pierre Lapie, Willi Birkelbach, Käte Strobel és Francis Vals.
Kép: Az egyesülési szerződés, 1965
Az 1970-es években a Szocialista Képviselőcsoport aktívan támogatta a gazdasági és monetáris unió gondolatát, és 1972-ben a Képviselőcsoport bemutatta saját tervét az európai monetáris unióról.
1973-ban az Egyesült Királyság, Írország és Dánia csatlakozott az Európai Közösségekhez, ami a Szocialista Képviselőcsoport bővüléséhez vezetett. Az évtized végén került sor az első közvetlen európai parlamenti választásokra, és a Szocialista Képviselőcsoport a Parlament második legnagyobb frakciójává vált.
Az Európai Parlament megalakulását követően 1974-ben a képviselőcsoportot átnevezték az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjává. Ebben az időszakban a Szocialista Képviselőcsoport a béke és a demokrácia előmozdításán dolgozott világszerte. A Képviselőcsoport határozottan ellenezte a vietnami háborút, és támogatta a konfliktus lezárására irányuló erőfeszítéseket. A képviselőcsoport támogatta a spanyolországi és portugáliai demokratikus mozgalmakat is, amelyek az önkényuralmi rendszerek megdöntéséhez vezettek.
A 70-es években a szocialisták fő fókuszpontjai a következők voltak: az Európai Közösség szociális dimenziójának fejlesztése; a munkához való jog a teljes foglalkoztatás biztosításán keresztül; a közösségi iparpolitika; egy emberibb környezet a közös egészségügyi és biztonsági előírásokon keresztül; szociális biztonság a szociális juttatások egységesítésén keresztül; jövedelemelosztás és vagyonhasznosítás a közösségi jövedelempolitikán keresztül.
Kép: Felipe Gonzáles, Willy Brandt és Olof Palme, 1976.
Az 1980-as évek elejét gazdasági válságok és új, jobboldali pártok megjelenése jellemezte, amelyek Európa-szerte nemzetközpontú politikát folytattak. Válaszul a szocialista pártok nemzeti szinten összefogtak a jobboldali pártok új hulláma ellen. 1981-ben a szocialista képviselőcsoport mérete megnőtt, mivel több baloldali párt is bekerült az Európai Parlamentbe, és támogatta az európai integrációt.
1984-ben a Szocialista Képviselőcsoport a szocialista Jacques Delors-t támogatta az Európai Bizottság elnökeként, ami a kettőjük közötti szoros kapcsolat kezdetét jelentette. Delors elnökségét jelentős hozzájárulások jellemezték az Európai Közösségek számára, amelyek közül az egyik az volt, hogy kiállt az egységes európai piac létrehozása mellett. Kulcsszerepet játszott az 1986-os Egységes Európai Okmány megtárgyalásában, amelynek célja a kereskedelem, a tőke és a munkaerő előtt álló akadályok felszámolása volt az EU-ban. Az egységes piac létrehozása számos európai országban hozzájárult a gazdasági növekedés fokozásához és új munkahelyek teremtéséhez, ami viszont pozitív hatással volt a szociálpolitikára.
1989-ben a képviselőcsoport támogatta Jacques Delors jelölését az Európai Bizottság elnöki tisztségének második ciklusára, és a jelöltet sikeresen újraválasztották. Emellett a képviselőcsoport támogatta az Európai Közösségek bővítését új dél-európai tagállamokkal.
Kép: Szocialista tagok az Európai Szociális Charta mellett kampányolnak, 1989.
Ebben az időszakban a szocialista képviselőcsoport továbbra is támogatta a szociáldemokrata politikát és az európai integrációs folyamatot. A szocialisták napirendjén az egyik nagyobb kérdés a nacionalizmus, az idegengyűlölet és a rasszizmus újjáéledése volt az EK országaiba érkező bevándorlókkal szemben. A PES képviselőcsoport ezekre a kihívásokra a társadalmi kohézió és integráció előmozdítását célzó politikák támogatásával válaszolt, beleértve a diszkrimináció elleni küzdelemre és a sokszínűség előmozdítására irányuló intézkedések támogatását, valamint a bevándorlók és más marginalizált csoportok oktatáshoz, képzéshez és foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférésének javítására irányuló erőfeszítéseket.
1992-ben aláírták a Maastrichti Szerződést, amely létrehozta az Európai Uniót, és megteremtette a gazdasági és politikai integráció kereteit. A szocialista képviselőcsoport aktív szerepet játszott a szerződéshez vezető tárgyalásokon, és támogatta a szerződés elfogadását. Ugyanezen év novemberében született meg az Európai Szocialisták Pártja (PES), az európai szocialista pártok tagjaiból álló transznacionális szocialista szervezet. Következésképpen a Szocialista Képviselőcsoportot átnevezték az Európai Szocialisták Pártja Képviselőcsoportjára (PES Képviselőcsoport), hogy jelezzék a két szervezet közötti kapcsolatot.
Az 1994-es választások előtt a PES képviselőcsoport az új Európai Unió hét kulcsfontosságú területére összpontosított: munkahelyteremtés, nemek közötti egyenlőség, környezet- és fogyasztóvédelem, béke és biztonság megteremtése, a bevándorlás szabályozása és a rasszizmus elleni küzdelem, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a demokráciáért folytatott munka. A PES képviselőcsoport jelentős számú mandátumot szerzett, és a legnagyobb képviselőcsoport lett, amelynek Pauline Green (Egyesült Királyság) lett az elnöke.
A közös valuta gondolatát a szocialisták már évtizedekkel korábban támogatták, így ebben az időszakban a PES képviselőcsoport támogatta az euró, mint az Európai Unió közös valutájának bevezetését, amely néhány évvel később létre is jött. A PES képviselőcsoport, amely szilárdan hitt az EU bővítésében, évekkel később jelentős és aktív szerepet játszott a közép- és kelet-európai új tagállamok csatlakozási folyamatában. Azzal, hogy a képviselőcsoport támogatta és támogatta a felvételüket, kulcsfontosságú szerepet játszott az európai integráció előmozdításában, a stabilitás elősegítésében és a régió jólétének előmozdításában.
Kép: A Maastrichti Szerződés aláírása, 1992.
A szeptember 11-i terrortámadások jelentős hatást gyakoroltak a világpolitikára, és az EU sem volt mentes ezektől a változásoktól. A merényletek egyik hatása az volt, hogy a PES képviselőcsoport, az uniós szintű politikai párt a globális együttműködést és a kulturális cserét kezdte előtérbe helyezni. Ezzel egyidejűleg az uniós parlamentben erősödtek a szélsőjobboldali populista pártok, amelyek a nemzeti politikákat és a bevándorlásellenes politikát hangsúlyozták. Ez a tendencia az olyan EU-tagállamokban, mint az Egyesült Királyság, Dánia és Hollandia, a populista pártok megjelenésében mutatkozott meg.
2004-ben Martin Schulz vette át a PES képviselőcsoportjának vezetését, amely ismét a második legnagyobb képviselőcsoporttá vált az Európai Parlamentben. A képviselőcsoport parlamenti munkájának hangsúlyozása és a PES-től való megkülönböztetése érdekében átnevezték az Európai Parlament Szocialista Képviselőcsoportjává. Később, 2009-ben a képviselőcsoport újabb névváltoztatáson esett át, és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja (S&D képviselőcsoport) lett, ami azt a törekvést tükrözte, hogy a nemzeti tagpártokat jobban bevonja.
Az Európai Unió Alapjogi Chartáját az Európai Konvent 2000-ben javasolta, és a szövegezési folyamat a 2009-es Lisszaboni Szerződésbe való beillesztéséig tartott. Ebben az időszakban a szocialisták mindvégig határozottan támogatták a chartát. Erőfeszítéseik nagyban hozzájárultak a Charta tartalmának megtárgyalásához és a Szerződés végleges változatába való beillesztéséhez. A Charta azóta az Európai Unióban az alapvető jogok védelmének és előmozdításának kulcsfontosságú dokumentumává vált.
Kép: Jo Leinen volt európai parlamenti képviselő és Martin Schulz, az S&D képviselőcsoport korábbi elnöke, 2001.
2010 és 2019 között az S&D képviselőcsoport továbbra is jelentős szerepet játszott az európai politika alakításában. 2010-ben a képviselőcsoport határozottan kiállt a pénzügyi tranzakciós adó bevezetése mellett, amelynek célja a spekuláció megfékezése és az EU költségvetéséhez való hozzájárulás volt. Ugyanebben az időszakban az S&D képviselőcsoport támogatta az európai stabilitási mechanizmus létrehozását a jövőbeli pénzügyi válságok megelőzése, valamint a tagállamok védelme és támogatása érdekében.
2014-ben a képviselőcsoportnak jelentős szerepe volt Jean-Claude Juncker megválasztásában az Európai Bizottság elnökévé, ami az első alkalom volt, hogy a Bizottság elnökét az európai parlamenti választások eredménye alapján választották meg. Ebben az időszakban az S&D képviselőcsoport kiemelkedő szerepet játszott a társadalmi igazságosság és a munkavállalói jogok védelmében, valamint az Európai Unió erősebb és összetartóbbá tételét szorgalmazta.
Martin Schultz utódai a 2019-es választásokig Hannes Swoboda, Gianni Pittella és Udo Bullmann voltak.
A jelenleg Iratxe García Pérez vezette S&D képviselőcsoport a 2019-es választások után is megőrizte pozícióját az Európai Parlament második legnagyobb képviselőcsoportjaként. Az S&D képviselőcsoport egyik legfontosabb prioritása a 2019-2024-es ciklusban az európai zöld megállapodás végrehajtása volt, amelynek célja, hogy az EU 2050-re szén-dioxid-semlegessé váljon. Az S&D képviselőcsoport azon is dolgozott, hogy előmozdítsa az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való igazságos és méltányos átállást, amely biztosítja, hogy a munkavállalók és a közösségek ne maradjanak le.
Kép: Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport korábbi elnöke, François Hollande volt francia elnök és Martin Schultz, az Európai Parlament elnöke, 2013.
Az Európai Parlament S&D képviselőcsoportja rendkívül aktív volt a jelenlegi jogalkotási ciklusban. Ebben az időszakban a képviselőcsoport számos fontos kezdeményezésben és szakpolitikában vett részt, mint például a Zöld Megállapodás, a digitális szolgáltatásokról szóló törvény és a COVID-19 világjárványra adott válaszlépés.
2020-ban a képviselőcsoport a világjárványra adott válaszlépésekre összpontosított azáltal, hogy az összehangolt uniós válaszlépéseket szorgalmazta, és támogatta a polgárok és a munkavállalók védelmét szolgáló intézkedéseket. 2021-ben az S&D képviselőcsoport jelentős szerepet játszott abban, hogy az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben a COVID-19 vakcina szabadalmainak felfüggesztésére szólított fel a vakcinákhoz való globális hozzáférés javítása érdekében. A képviselőcsoport a társadalmi igazságosság és a fenntarthatóság előmozdításában is aktívan részt vett, például az Igazságos Átmeneti Alap mellett érvelve és ambiciózus éghajlati célokat szorgalmazva.
2022-ben az ukrajnai helyzet rosszabbra fordult, amikor az orosz erők brutális inváziót indítottak, megsértve Ukrajna szuverenitását és területi integritását. A nemzetközi közösség széles körben elítélte ezt az orosz agressziót, az Európai Unió pedig egy sor intézkedéssel válaszolt, hogy támogassa Ukrajnát és nyomást gyakoroljon Putyin Oroszországára.
Az S&D képviselőcsoport, mint az Európai Parlament egyik legnagyobb képviselőcsoportja, különösen hangosan ítélte el Oroszország tetteit és támogatta Ukrajnát. A képviselőcsoport következetesen szankciókat sürgetett Oroszországgal szemben, és azt, hogy az EU határozottan álljon ki Ukrajna szuverenitása mellett. Ez magában foglalja a két régió közötti politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítését célzó intézkedések támogatását, valamint humanitárius segítségnyújtást a kelet-ukrajnai konfliktus által érintetteknek.
Tekintse meg a legfontosabb prioritásaink listáját itt
Kép: Iratxe García Pérez, az S&D elnöke a Parlamentben.
Az S&D képviselőcsoport 70 éves jubileumi filmje a 70 éves utunkat és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettségünket ünnepli. A film kiemeli az egyenlőség, a méltányosság és a haladás előmozdításában elért eredményeinket Európában és azon túl, beleértve a munkavállalók jogaira, a nemek közötti egyenlőségre és a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat. Nézze meg a filmet, amely a remény és a haladás inspiráló üzenete egy igazságosabb és méltányosabb jövő felé.
Enrique Barón Crespo, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjának korábbi elnöke az Európai Parlamentben a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportja 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében beszél a képviselőcsoport elmúlt évekbeli jelentőségéről és a jövőben betöltendő szerepéről.
Fedezze fel az S&D Csoport gazdag történetét ezen a lenyűgöző diavetítéses videón keresztül. Tegyen egy utazást az elmúlt 70 évben az S&D képviselőcsoportnak az Európai Unió fejlődéséhez való hozzájárulásán keresztül, az 1953-as megalakulásától napjainkig. A videó történelmi felvételeket mutat be olyan ikonikus pillanatokról, mint a Római Szerződés aláírása és az Európai Parlament létrehozása, valamint olyan neves személyiségekről, akik jelentős szerepet játszottak az S&D képviselőcsoport fejlődésében. Nézze meg a diavetítést, és nyerjen bepillantást az S&D képviselőcsoport elkötelezettségébe a társadalmi igazságosságért, az egyenlőségért és a demokráciáért folytatott küzdelem iránt Európában.
