Hosszas kampányt követően az S&D-képviselők elérték, hogy a nagy multinacionális vállalatok számára minimális tényleges adókulcsot fogadjanak el az EU-ban, ami végül 2022-ben meg is történt. Az új, 15%-os adókulcs csökkenteni fogja az országok közötti adóversenyt, és a becslések szerint évente 48 milliárd euró többlet adóbevételt hoz az EU-nak az átmenet finanszírozására.
Az S&D és progresszív szövetségesei szolidaritási hozzájárulást nyújtottak be az energiaipari vállalatok nyereségére vonatkozóan. Bár nem új adó, az energiavállalatoknak ez a hozzájárulása pénzügyi támogatást nyújt a háztartásoknak, és enyhíti a magas kiskereskedelmi villamosenergia-árak hatásait.
Az adóparadicsomok elleni küzdelem: az S&D képviselőcsoport számos állásfoglaláson keresztül vezette a Parlamentben az adóparadicsomok értékelésére és listázására szolgáló uniós mechanizmus reformját célzó erőfeszítéseket.
Az S&D képviselőcsoport vezetésével az EU elfogadta a nyilvános országonkénti jelentéstételről szóló törvényt, amely arra kényszeríti a nagy multinacionális vállalatokat, hogy felfedjék, hol termelik a nyereségüket és hol fizetik az adókat. Az S&D képviselőcsoport támogatásával az EU kiterjesztette az adóhatóságok közötti információcserét is, amely kiterjedt a digitális platformokra és a kriptovalutákra.
Az S&D képviselőcsoport vezette az adóügyi albizottság létrehozására irányuló erőfeszítéseket, amely az európai parlamenti képviselők állandó bizottsága, amely az adóreformmal foglalkozik. Az albizottság nyomására a Bizottság például új szabályokat javasolt, amelyek megtagadják az EU-ban működő fedőcégek adókedvezményeit.
Az EU az S&D-képviselők támogatásával finanszírozta az Európai Adóügyi Megfigyelőközpont létrehozását, amely innovatív kutatásokat végez az adózással kapcsolatban, és párbeszédet folytat a tudományos közösség, a civil társadalom és a politikai döntéshozók között az EU-ban és világszerte.
A jogalkotási ciklus elejétől fogva az S&D képviselői az egész EU-ban 18%-os minimális tényleges adókulcs bevezetését szorgalmazták, hogy megállítsák a nyereségnek az alacsony adókulcsú joghatóságokba történő áthelyezését. További prioritások közé tartozik a csak papíron létező, kizárólag az adóterhek csökkentésére létrehozott fedőcégek elleni fellépés, valamint a válságok idején keletkező szuperprofitok megfelelő adóztatását biztosító intézkedések bevezetése. További intézkedésekre van szükség a tisztességtelen adókedvezmények kezelésére is.
Olyan progresszív adócsomagra van szükségünk, amely egyszerre képes megvalósítani a zöld New Deal-t és kezelni a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket. A jelenlegi adószabályok túl sok következetlenséget tartalmaznak. Nem igazságos például, hogy a légitársaságok nem fizetnek adót a kerozin után, miközben a munkavállalóknak külön adót kell fizetniük az ingázásért. Rá kell vennünk a nagy szennyezőket, például a tengeri és a légi közlekedési ágazatot, hogy fizessék be a méltányos részüket, és a környezetbarát közlekedési lehetőségek megkapják a megérdemelt támogatást.
Az egységes piac előnyeit aránytalanul nagy mértékben a nagyvállalatok és a gazdagok élvezték, mivel visszaélhetnek az uniós országok adójogi különbségeivel, és ott fizetnek adót, ahol a legalacsonyabbak az adókulcsok. Az uniós szerződések értelmében a pénzügyminisztereknek egyhangúlag kell megállapodniuk az európai szintű adópolitikáról. Ennek eredményeképpen egyetlen ország, beleértve bármelyik uniós adóparadicsomot is, megakadályozhatja a státusz megváltoztatását célzó reformokat. Ahhoz, hogy az EU-ban gyors előrelépést érjünk el az adóügyi igazságosság terén, a Tanácsban egyes adózással kapcsolatos kérdésekben át kell térnünk a minősített többségi szavazásra.
A vagyon koncentrációja az elmúlt évtizedekben növekedett, és az egyenlőtlenségek is nőttek. A csúcson lévő vagyon nem csordogál lefelé. A legtöbb fejlett országban a leggazdagabb háztartások 10%-a átlagosan a teljes vagyon felét birtokolja, míg a legkevésbé tehetős 40% alig több mint 3%-át. Ennek az egyenlőtlenségnek a kezelése azonban azt jelenti, hogy biztosítani kell, hogy a tőke és a vagyon ne mozoghasson a tagállamok között, hogy adókedvezményekben részesülhessen. Határozott intézkedésekre van szükség a visszaélések megállítására. A tőkére kivetett adókat (osztalék és tőkenyereség adó) összhangba kell hozni a jövedelemadóval, kezdve a tőkenyereség adójának uniós szintű minimumkeretével. A Bizottság iránymutatást adhatna ki a tőke/ nettó vagyon adóztatását bevezetni kívánó uniós tagállamok számára, hogy elkerülje az EU-n belüli eltéréseket. 2023-ban az Európai Bizottság elfogadta a vagyonadóról szóló európai polgári kezdeményezést, amelyet az Európai Parlament egyik S&D képviselője és szövetségesei indítottak.
A digitalizáció megjelenése jelentős előrelépést hozott, különösen azáltal, hogy az egyének számára lehetővé tette, hogy gyakorlatilag bárhonnan dolgozhassanak. Ez az újonnan felfedezett rugalmasság azonban fontos adózási következményekkel jár, mivel a személyi jövedelemadó hagyományosan a lakóhelytől függ. Alapvető fontosságú, hogy a távmunka továbbra is a munkavállalók választása és előnye legyen, és ne a vállalatok adókikerülési stratégiáinak eszköze. A digitális nomádok adóztatásának és a számukra nyújtott adókedvezmények elterjedésének kezelését európai uniós szinten prioritássá kell tenni, biztosítva a méltányosságot és az egyértelműséget az egyre inkább határok nélküli munka világában.