Megfizethető és tisztességes lakhatást mindenki számára!

Az Európai Unió égető lakhatási válsággal néz szembe, amely különböző jövedelmi csoportokban élő embereket érint. Az alacsony és a közepes jövedelműek közül sokan küzdenek az ingatlanok megfizethetőségével, a túlzott közüzemi költségekkel, a nem megfelelő életkörülményekkel és a hajléktalanság vagy a kilakoltatás kockázatával. Az alacsony jövedelmű dolgozók, az idősek, az egyszülős családok, a fiatalok, valamint a hátrányos helyzetűek, bevándorlók és menekültek helyzete a legnehezebb.

Ez a válság mélyen gyökerezik a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségben, a lakhatás és a földterület nagymértékű pénzügyi hasznosítása, valamint a fenntarthatatlan lakásrendszerekben, amelyek a profitot az emberi jogok elé helyezik.

A nem megfelelő lakáskörülmények negatívan befolyásolják az emberek fizikai és mentális egészségét, életminőségét és emberi méltóságát, valamint a foglalkoztatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket is.

A lakáspiaci válság veszélyezteti a szociális Európa intézményét, növeli a hajléktalanságot és a szegénységet és aláássa a demokráciába vetett bizalmat.

Olyan megoldásokat kell kidolgoznunk, amelyek biztosítják a megfelelő lakáskínálatot, miközben egyensúlyt teremtenek a gazdasági fejlődés és közösségeink jóléte között. Hogy mi a célunk? Megfizethető és virágzó életterek mindenki számára.

A tisztességes és megfizethető lakhatást biztosító uniós tervnek tartalmaznia kell:

• Az európai lakáspiac szabályozása
• Állami beruházások növelése a környezetbarát szociális lakások területén
• Ingatlanárak kordában tartása
• Küzdelem a hajléktalanság megszüntetéséért
• Tisztességes otthon biztosítása a gyermekek számára

A lakhatás végre prioritássá vált az Európai Parlamentben. A szociáldemokrata frakció büszke arra, hogy sikeresen elértük az első lakhatásért felelős biztos, Dan Jørgensen kinevezését. Jørgensen támogatásával együtt erősebb hangot tudunk megütni, amikor a megfizethető lakhatási tervünket szorgalmazzuk.

Törekedni fogunk a megfizethető, tisztességes és fenntartható lakhatásba történő hatalmas beruházásokra, a köz- és magánberuházások felhasználásának szigorú feltételeire, az állami támogatásokra vonatkozó szabályok reformjára, a rövid távú bérbeadás megfelelő szabályozására, a megfizethető tulajdonjog, a szociális lakhatás biztosítására a kiszolgáltatott csoportok és a diákok számára, a hajléktalanság felszámolására, valamint a háztartások és a vállalkozások áramárainak csökkentésére.

A lakhatás közjót szolgáló érték és emberi jog, nem pedig kereskedelmi és spekulációs célú árucikk.

Az euróövezetben az ingatlanalapok értéke az egészen elképesztő ezer milliárd euróra emelkedett, ami jelentős növekedés a 2010-ben regisztrált 350 milliárd euróhoz képest. Hogyan alakult ez ki? A válasz a fejlesztők és befektetők számára nyújtott különleges kiváltságokban rejlik.

Ezek a kiváltságok magukban foglalják a tőkenyereségadó alóli mentességet, az adógaranciákat, a bérbeadásból származó jövedelmek csökkentett adóját és még az örökléssel kapcsolatos kedvezményeket is. Hogy mi a következmény? Az intézményi befektetők csak 2020-ban 64 milliárd eurót fektettek ingatlanvásárlásokba.

Aggodalomra ad okot, hogy a magánfejlesztők és befektetők jelentős befolyást gyakorolnak a lakásrendszerünkre. A lakhatást spekulatív árucikknek tekintik, elválasztva azt alapvető társadalmi szerepétől.

Egyes nemzeti gyakorlatok súlyosbították a helyzetet. Adókedvezményeket biztosítottak az ingatlanspekulánsoknak, adókedvezményekkel kedveskedtek a lakástulajdonosoknak, "arany vízumot" vezettek be a külföldi befektetők vonzására (ahogy azt a magyar kormány tesz), sőt, még a bérleti piac szabályait is lazították.

Vissza kell szereznünk a lakhatásunkat a spekulánsok és a befektetők markából. Tegyük a lakhatást alapvető joggá, amely mindenki számára elérhető, és ne csak néhány kiválasztott kiváltsága legyen. Csatlakozzon a méltányos lakhatásért indított mozgalmunkhoz, hogy minden ember otthonra találhasson, anyagi lehetőségeire való tekintet nélkül. Együtt megfordíthatjuk a folyamatot, és mindenki számára megfizethető, jó minőségű lakhatást biztosíthatunk.

A következőkért harcolunk:

• az állami vagy szociális lakások privatizációjának korlátozása
• az albérleti piac megfelelő szabályozása
• a lakásberuházások teljes átláthatósága
• az ingatlanok rövid távú viszonteladásának megfékezése
• a lakáspiaci turizmus, az "Airbnb-hatás" szabályozása.

Az EU-nak elegendő, jó minőségű és megfizethető szociális lakást kell biztosítania, különös tekintettel a fenntarthatóságra.

Az új lakások legalább 30%-ának megfizethető lakásnak kell lennie az alacsonyabb jövedelműek számára, és legalább 30%-ának megfizethető lakásnak a közepes jövedelműek számára.

Itt az ideje, hogy a szociális lakhatás mint létfontosságú beruházás prioritást kapjon. Sok országban a szociális lakhatásra fordított kiadások elmaradnak a közkiadások más területeihez képest, pedig az igény még soha nem volt ilyen nagy. Az alacsonyabb jövedelműek a lakhatási költségek tekintetében szorult helyzetben vannak, és az emelkedő kamatlábak csak tovább rontják a helyzetet.

Ezen túlmenően környezetbarát szociális lakásokat kell biztosítanunk. Ez nemcsak a fenntarthatósági kritériumok előtérbe helyezését jelenti, hanem a szabadidős létesítményekhez, közösségi központokhoz, parkokhoz és zöldterületekhez való hozzáférés biztosítását is, különösen a leghátrányosabb helyzetű környékeken.

Ezért is olyan fontos az uniós költségvetési szabályok reformja, amelyről jelenleg is folynak a tárgyalások. Ez a reform kulcsfontosságú az ambiciózus közberuházási terv megvalósításának lehetővé tételéhez.

Ugyanebből az okból kifolyólag az Európai Bizottságnak felül kellene vizsgálnia az uniós állami szabályokat a szociális lakhatás célcsoportjának kiszélesítésével, hogy valóban mindenki számára megfizethető lakhatást biztosítson. Konkrétan a Bizottságnak megfelelően ki kellene igazítania az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló jogszabályban a szociális lakhatás célcsoportjának meghatározását. Az EU-nak a szociális lakhatás tágabb fogalmát kellene követnie, mint egyetemes modellt, ahol a szociális lakhatás minden polgár számára a szociálisan vegyes városrészek kialakításának céljával történik.

2022 elején az euróövezeti háztartások az elmúlt évtizedek legnagyobb inflációjával szembesültek, amihez több mint egy évtized óta az első kamatemelés párosult. Ezek a magas jelzáloghitel-kamatlábak az ingatlanárak figyelemre méltó emelkedését eredményezték az EU-n belül, 2022 első negyedévében megközelítve a 10%-os növekedést, ami az 1990-es évek eleje óta nem látott szint.

Az emelkedő jelzáloghitel-kamatlábak a családokat kiszorítják a lakáspiacról, és mivel az új hitelek kamatlábai emelkednek, a meglévő lakástulajdonosok terhei - különösen a változó kamatozású jelzáloghitelekkel rendelkező helyeken - egyre nőnek.

A lakhatási költségek évről évre gyorsan emelkednek, és messze meghaladják a rendelkezésre álló jövedelmünket. Sok európai számára a lakhatás jelenti a legnagyobb kiadást. Mi mozgatja ezeket az egekbe szökő árakat? Az ingatlanspekuláció az egyik fő bűnös, amely a lakhatási költségeket fenntarthatatlan szintre emeli.

A teher leginkább a jövedelmi ranglétra alján állókat sújtja. 2010 és 2023 között a bérleti díjak 20%-kal, míg a lakásárak elképesztő, 46%-os növekedést mutatnak. Észtországban, Magyarországon, Litvániában, Lettországban, Luxemburgban, Csehországban és Ausztriában a lakásárak több mint kétszeresére emelkedtek.

A nem hatékony lakáspiac felerősíti az EU-ban a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket. A jelzálogpiaci állami beavatkozás nem csupán jó ötlet, hanem sürgető társadalmi igazságossági kényszer is. Ez a kulcs a vagyon igazságos elosztásához.

Ideje cselekedni:

• Az EU-nak ideiglenes kamatplafont kell bevezetnie, hogy megfékezze a jelzáloghitel-kamatlábak gyors emelkedését.
• A társadalmi igazságosság biztosítása érdekében a bankoknak és a kormányoknak a legkiszolgáltatottabbak védelmében kell fellépniük.
• Az tagállami „Nemzeti reformprogramoknak” tartalmazniuk kell egy „Nemzeti Megfizethető Lakhatási Tervet is.

* A Nemzeti reformprogramok az uniós gazdasági kormányzás alapvető részét képezik. Strukturált megközelítést kínálnak a tagállamok gazdaság- és költségvetési politikáinak alakításához, a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés átfogó céljaival. Ezek a tervek az összehangolt fellépés alapját képezik.

2023-ben Európában közel 900 000 volt a hajléktalanok száma.

A hajléktalanság mélyen aláássa az emberi méltóságot. Több emberi jogot is sért, többek között a lakhatáshoz, a megkülönböztetés tilalmához, az egészséghez, a tiszta vízhez és a higiéniához való hozzáféréshez, a személyes biztonsághoz, valamint a kegyetlen, megalázó és embertelen bánásmódtól való mentességhez való jogot.

A hajléktalanok és a szabályozatlan nyomornegyedekben élők gyakran szembesülnek a kriminalizálással, zaklatással és diszkriminatív bánásmóddal.

A hajléktalanság elleni küzdelem:

• A hajléktalanság elleni küzdelem érdekében minden uniós tagállamnak el kell fogadnia a „Lakhatást mindenkinek" programot.
• Véget kell vetni a hajléktalanok kriminalizálásának.
• Az aporofóbiát (a szegénységgel és a szegény emberekkel szembeni negatív magatartást és lejáratást) gyűlölet-bűncselekményként kell elismerni.
• A hajléktalanság miatti megkülönböztetést az egész EU-ban be kellene tiltani.

A gyermekes háztartásokat egyre súlyosabb lakhatási kihívások fenyegetik. Sok alacsonyabb jövedelmű család kénytelen túlzsúfolt körülmények között élni, miközben a szociális lakások korlátozott elérhetősége miatt gyötrelmesen hosszú várólisták alakulnak ki.

A nem megfelelő fűtés, valamint a biztonságos vízhez és szennyvízelvezetéshez való elégtelen hozzáférés továbbra is széles körben elterjedt probléma több tagállamban. Ezek a problémák nemcsak gyermekeink jólétét befolyásolják, hanem kihatnak egészségükre, növekedésükre és oktatásukra is. Nélkülözhetetlen megérteni, hogy a gyermekek megfelelő lakhatása a fejlődésüket és tanulásukat elősegítő környezet alapja.

Kulcsfontosságú üzeneteink:

• Egyetlen gyermeknek sem szabadna hideg és túlzsúfolt otthonban élnie.
• A gyermekek megfelelő lakhatáshoz való jogát állami intézkedésekkel kell biztosítani.
• Az Európai Gyermekgarancia költségvetését legalább 20 milliárd euróval kell növelni.

Housing is a social good and a human right, not a commodity for trading and speculation. Yet, we observe record housing costs across Europe hitting hard the young and old, the poorest and the middle class, while the rich are getting wealthier trading human rights for profit. 

With the new special committee on the housing crisis up and running, this topic of major concern for millions of Europeans has finally become a priority in the European Parliament. The S&Ds brought housing to the forefront of the EU agenda, while actively campaigning for over a year for decent, affordable and sustainable homes. We are proud to have secured the new special committee in the European Parliament and the first European Commissioner for Housing. The S&Ds are happy to see Dan Jørgensen in this role.

A strong focus on housing in key EU institutions is essential for the implementation of the European affordable housing plan proposed by the S&Ds. 

For more information on this special committee, and to see which MEPs are involved, take a look here.