A szélsőséges időjárási jelenségek könyörtelen támadása közepette már nem elég - bár ez létfontosságú - az éghajlatváltozás mérséklése. Meg kell tanulnunk együtt élni a következményekkel is, amelyek itt és most jelentkeznek, és a legkiszolgáltatottabb európai polgárokat és régiókat érintik a legsúlyosabban.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legújabb megállapításai szerint Európa a bolygó leggyorsabban melegedő kontinense. Az éghajlati veszélyek az energia- és élelmiszerbiztonságtól kezdve az ökoszisztémákig, az infrastruktúráig és a közegészségügyig mindent befolyásolnak. Csak az Európai Unióban az áradások, a pusztító erdőtüzek, a perzselő hőhullámok és a hosszan tartó aszályok 1980 óta már 650 milliárd eurót meghaladó, elképesztő gazdasági veszteségeket okoztak, és 195 000 emberéletet követeltek. Ugyanezen ügynökség szerint évente mintegy 520 milliárd euróra van szükség ahhoz, hogy 2050-re elérjük az éghajlat-semlegességi célt és megvalósítsuk a zöld üzletet.
Az éghajlatváltozás súlyosbítja a meglévő egyenlőtlenségeket, mivel az éghajlatváltozás terhei aránytalanul nagy mértékben sújtják a perifériára szorult közösségeket és régiókat, és így érzékenyebbé teszik őket az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák, az élelmiszerellátás bizonytalanságának és a gazdasági instabilitásnak a hatásaira. Az alacsonyabb jövedelmű európai országok viselik a legnagyobb terhet, mivel magasabb a halálos áldozatok száma és nagyobb gazdasági terhet ró a GDP-re. A borús előrejelzések szerint ezek a katasztrófák és társadalmi igazságtalanságok csak fokozódni fognak. Ugyanakkor a szupergazdagok hajtják az éghajlatváltozást. A világ népességének leggazdagabb 10%-a felelős az összes kibocsátás mintegy 50%-áért. Ezért az egyenlőtlenségek csökkentése elengedhetetlen az éghajlati válság kezeléséhez.
Kontinensünk rosszul van felkészülve arra, hogy szembenézzen ezekkel a növekvő fenyegetésekkel. Ezért az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló ambiciózus erőfeszítések mellett alkalmazkodási politikákat kell bevezetnünk, hogy minden európait megvédjünk a költséges következményektől. Nem szabad, hogy azok viseljék a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás legnagyobb terheit, akik a legkevésbé felelősek az üvegházhatású gázok kibocsátásáért. Szociális-ökológiai védelemre van szükségünk.
E jövőkép középpontjában az a felhívásunk áll, hogy dolgozzunk ki egy átfogó uniós alkalmazkodási törvényt, amely koherens, előremutató és jogilag kötelező erejű. Bár a jelenlegi uniós alkalmazkodási stratégia fontos kiindulópontot jelent, hiányzik belőle a kézzelfogható eredmények eléréséhez szükséges pontosság és végrehajthatóság. Az általunk javasolt alkalmazkodási törvénynek világos, mérhető célokat kell kitűznie, és olyan holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, amely a mögöttes társadalmi, gazdasági és környezeti igazságtalanságokkal is foglalkozik.
Az EU alkalmazkodási jogszabályának a természetes megoldásokba való befektetésre kell összpontosítania - ez a legolcsóbb módja a globális felmelegedés elleni küzdelemnek, miközben minimalizálja a városokra és a vidéki területekre gyakorolt hatásokat. A fák ültetése a városokban csökkenteni fogja a hőszigeteket és lehetővé teszi a polgárok számára, hogy újra lélegezhessenek, a talaj- és vízvédelembe, valamint a biológiai sokféleség védelmébe történő beruházások pedig segítenek a gazdáknak megbirkózni az éghajlatváltozás káros hatásaival. A globális szintű veszteség- és kárenyhítési alaphoz hasonlóan a törvénynek is kiemelten kell kezelnie Európa gazdaságilag leghátrányosabb helyzetű és az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett régióit, amelyek a legsúlyosabban érintettek és nem képesek egyedül viselni a költségeket.
Az alkalmazkodás megfelelő finanszírozása szintén lényeges elem. Védelmet kell nyújtani azoknak az embereknek, akik nincsenek biztosítva, vagy nem jól biztosítottak, és árvíz vagy erdőtűz miatt elveszítik otthonukat. Ezért támogatjuk egy európai biztosítási klímaalap létrehozását, amelyet a piacok és a biztosítótársaságok finanszíroznak, hogy az európai emberek és vállalkozások ellenálló képességét növeljék az éghajlattal kapcsolatos hatásokkal szemben. Fokozni kell az éghajlati kockázatok értékelését a pénzügyi piacon, és biztosítani kell, hogy a pénzügyi szereplők felelősséget vállaljanak az emberekért és a bolygóért. Az uniós költségvetésből és az Európai Beruházási Bankból is elegendő forrást kell átirányítanunk az éghajlatváltozás mérséklésén túl az alkalmazkodási politikák finanszírozására. A költségvetési politika fontos szerepet játszik az éghajlatváltozás mérséklésében és az alkalmazkodásban, mind a bevételi, mind a kiadási politika tekintetében. A nagyvállalatoknak, a nagy környezetszennyezőknek és az ultragazdagoknak meg kell fizetniük a rájuk eső részt. Támogatjuk egy állandó uniós szintű beruházási eszköz létrehozását, amely megvédi szociális és éghajlati prioritásainkat.
Ennek a szilárd alkalmazkodási keretnek és finanszírozásnak azokat kell megcéloznia, akiket az éghajlatváltozás a leginkább érint. A szabadban dolgozóknak például, akiknek veszélyes időjárási körülményekkel, például hőhullámokkal kell szembenézniük, nem szabadna pénzügyi kockázatot vállalniuk, és lehetőséget kellene biztosítani számukra, hogy részt vehessenek a munkahelyi alkalmazkodási politikákkal kapcsolatos döntésekben. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint az EU-ban 2000 óta 42%-kal nőtt a hőség okozta munkahelyi halálesetek száma. A keretrendszernek a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásban részt vevő ágazatokban - például az autó- vagy az energiaágazatban - dolgozó munkavállalókra is ki kell terjednie. A munkahelyek megszűnésének elkerülése érdekében a védő munkaerő-piaci politikák és az átképzési kezdeményezések együttesen kulcsfontosságúak ahhoz, hogy senki ne maradjon le.
Az éghajlatváltozás nem pusztán környezeti probléma - társadalmi igazságosság kérdése. Minden, az emberek szolgálatára vonatkozó állítás üresnek tűnik, ha figyelmen kívül hagyja ezt az egzisztenciális válságot. Másrészt a fenntartható jövőbe való átmenet csak akkor lehet sikeres, ha a társadalmi igazságosságban gyökerezik, ha reményt ad az embereknek a jövőre nézve, és ha senkit sem hagy hátra - egy vörös szívű zöld alku.
Iratxe García Pérez, az S&D képviselőcsoport elnöke
Mohammed Chahim, az S&D alelnöke, a Zöld Megállapodásért felelős alelnöke
