Az elnéptelenedés jelentős kihívást jelent az egész EU számára, de a kohéziós politika megoldást kínál. Az olyan területekre irányuló beruházásokkal, mint az építőipar, a közlekedés, az energia, a digitális és a szociális infrastruktúra, az életminőségünk javítását célozza.
Szülőhazámban, Romániában az olyan régiók, mint az Apuseni és a Bánát-hegység, valamint a Duna-delta a népesség jelentős elöregedése és a nyugtalanítóan alacsony termékenységi ráta sürgető kihívásával küzdenek.
Ez a probléma azonban nem kizárólag Romániára vagy Kelet-Európára jellemző, hanem az egész EU-t érinti. A kohéziós politika és az uniós alapok segítségével megfordíthatjuk a helyzetet. Hogyan? Olyan stratégiák megvalósításával, amelyek vonzóbbá teszik az életet a városi és vidéki területeken egyaránt.
Javítanunk kell az életminőséget az elnéptelenedéssel küzdő régiókban; lehetővé kell tennünk a fiatalok számára, hogy letelepedjenek és családot alapítsanak, miközben megfelelő létesítmények biztosításával lehetővé kell tennünk az idősebb generációk számára, hogy maradjanak.
A második tényező a mobilitás és a mozgás szabadsága. Túl sok európai nem engedheti meg magának, hogy kihasználja az EU egyik legnagyobb erősségét: az utazás lehetőségét, különösen az EU-n belül. Mások egy egyszerű okból - az infrastruktúra hiánya miatt - nem engedhetik meg maguknak, hogy lakóhelyükről ingázzanak a városba, ahol a munkaerőpiac lehetőségeket kínál. Így kénytelenek elhagyni városaikat és falvaikat, ami nagyban hozzájárul az elnéptelenedéshez.
A harmadik tényező súlyosbítja a másodikat: a vidéki és a városi területek közötti nagy egyenlőtlenség. A fiatalokat gyakran kevés ösztönzéssel bír a mezőgazdasági ágazatban való munkavállalás. Különösen Kelet-Európában hagyják el a falvakat, és a nagyvárosok felé vándorolnak személyes és szakmai kiteljesedésük érdekében.
A negyedik tényező a népesség elöregedése, amely megterheli a társadalombiztosítási rendszereket, különösen az alacsony jövedelműek esetében, akik kevesebbet fizetnek be a nyugdíjrendszerekbe. Ez az idősek elszegényedéséhez és a társadalmi életből való kirekesztettségükhöz vezethet.
Az életminőség messze túlmutat a megfelelő díjazáson. Az EU kohéziós politikája számos területen, például az építőipar, a közlekedés, az energia, a digitális és a szociális infrastruktúra területén javíthatja az életminőségünket. Vegyük például az óvodákat. Kelet-Európában, így hazámban, Romániában is elegendő számú ilyen óvoda áll rendelkezésre. Továbbra is nagy kihívást jelent azonban, különösen a dolgozó nők számára Nyugat-Európa egyes részein, hogy megfelelő gyermekgondozási lehetőséget találjanak.
A digitális technológiák segíthetnek a falu és a város közötti szakadék áthidalásában is, csökkentve ezzel az elnéptelenedést. Az úgynevezett Smart Village kezdeményezés segíthet a szélessávú internet-infrastruktúra és az 5G-csatlakozás kiépítésében. A Covid-19-járvány megmutatta, hogy sok fiatal szakember, nem csak informatikusok, a vidéki életet választotta, ahol online végezhetik feladataikat. Az elmúlt négy év megmutatta, hogy sokan inkább a nagyvárosoktól, például Bukaresttől, Frankfurttól vagy Barcelonától távol élnek, feltéve, hogy rendelkeznek az ehhez szükséges digitális infrastruktúrával.
Mi, a szocialisták és demokraták úgy gondoljuk, hogy a helyi hatóságok pontosan ismerik a helyi közösségek sajátos igényeit. Ezért nagyobb rugalmasságot szeretnénk az EU strukturális és beruházási alapjain belül, lehetővé téve a tagállamok, a régiók és a helyi hatóságok számára, hogy meghatározzák prioritásaikat az EU társfinanszírozású programjaiban.
Emellett a különböző uniós pénzügyi eszközök jobb koordinációjára és szinergiáira lenne szükség, hogy a helyi és regionális közösségek igényei a lehető legjobban megfeleljenek. Ez nemcsak az uniós strukturális és beruházási alapokat érinti, hanem az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot, a Horizont Európa programot - az EU kulcsfontosságú kutatási és innovációs finanszírozási programját -, valamint a helyreállítási és alkalmazkodóképességi eszközt - a Covid-19 gazdasági és társadalmi hatásainak enyhítését célzó uniós kiemelt kezdeményezést.
Ezenkívül az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, amelyet 2014-ben hoztak létre a közlekedési, energiaügyi, digitális és távközlési projektek uniós szintű infrastrukturális beruházásaira, és amelynek célja az uniós tagállamok közötti nagyobb összeköttetés megteremtése. Az eszköz támogatások, pénzügyi garanciák és projektkötvények révén működik.
Végül, de nem utolsósorban az Európai Területi Együttműködés (Interreg) program, amely határokon átnyúló transznacionális és interregionális tevékenységeket finanszíroz, többek között az EU legkülső régióiban.
Ezek nem csak nevek, hanem lehetőségek is tagállamaink és szubnacionális szervezeteik számára, hogy kezeljék a negatív demográfiai tendencia problémáját. Ha összehangoljuk az uniós pénzügyi források felhasználását, és ezeket okos ötletekkel kombináljuk, akkor megerősíthetjük, hogy az Európai Unió továbbra is egy olyan sikertörténet marad, amelynek szociális szíve van, és amelynek egyik alapértéke a szolidaritás. Ehhez azonban gondoskodnunk kell arról, hogy az EU kohéziós politikája a 2027 utáni időszakra is szilárd pénzügyi keretet biztosítson.
