Európa nem exportálhat értékeket és nem importálhat kényszermunkával készült termékeket. Az, hogy az Európai Unió végre rendelkezik egy olyan törvénnyel, amely megtiltja az ilyen termékek behozatalát az uniós piacra, a törvényhozás egyik legnagyobb eredménye, és az Európai Parlament progresszív erőinek győzelme. Most biztosítanunk kell, hogy a törvényt jól hajtsák végre és működjön. A rabszolgasorba taszított ujgurok, türkmének vagy kényszermunkások által készített ingek, cipők vagy autók nem kerülhetnek többé a boltjainkba.
Azt gondolnánk, hogy a rabszolgaság már a múlté, de nem az. Vegyük például Türkmenisztánt, amely a világ 10. legnagyobb gyapottermelője, és az egyik legzártabb és legelnyomóbb rezsim, amely ritkán kapja meg a média figyelmét. A kormány minden évben az augusztustól decemberig tartó gyapotszezonban a köz- és magánszektorban dolgozók tízezreit kényszeríti gyapotszedésre.
Ruslan Myatiev, az egyik áldozat, aki a kényszermunkáról szóló brüsszeli rendezvényünkön beszélt, elmondta nekünk: "A tanárokat és az orvosokat az utolsó golyóig gyapotszedésre kényszerítik különböző fenyegetések, többek között a munkaviszonyuk megszüntetése mellett. Az embereket nyitott teherautókon vagy traktorkocsikon szállítják, mint a marhákat. Megérkezésükkor 20-30 kilogramm gyapot felszedésére kényszerítik őket. Egy héten átlagosan három nap gyapotműszakot tartanak." Myatiev ma újságíróként és emberi jogi aktivistaként Hollandiában él, ahol menedékjogot kapott, és a Turkmen.news független oknyomozó hírportált vezeti. "A kormány azt állítja, hogy a gyapotot gépek és önkéntesek takarítják be, de ez hazugság. A titkosrendőrség igyekszik elhallgattatni a kényszermunkát dokumentáló megfigyelőinket. Büntetőügyeket gyártanak ellenük, és hosszú évekre börtönbe küldik őket".
Napjainkban világszerte 28 millió ember van emberkereskedők, vagy néha államok csapdájában, akik arra kényszerítik őket, hogy kevés vagy semmi fizetségért dolgozzanak. Közülük 12% gyermek. Ez az emberi nyomorúsággal járó üzlet virágzik, annak ellenére, hogy nemzetközi erőfeszítésekkel igyekeznek véget vetni neki. Csaknem 100 évvel a történelmi jelentőségű Kényszermunka Egyezmény (1930) elfogadása után a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint a kényszermunka évente 217 milliárd euró illegális nyereséget termel - ez 2014 óta drámai, 37%-os növekedést jelent. Ez egy portugál gazdaságéval összemérhető.
Nagy az esélye annak, hogy az Ön által viselt póló emberi jogi visszaélésekkel szennyezett pamutból készült, anélkül, hogy erről tudna. Ha nem Türkmenisztánban takarították be, akkor a kínai Xinyang régióból származhat, ahol a becslések szerint több mint 2 millió ember, főként ujgurok vannak kitéve a kényszermunka veszélyének. Kényszerítik őket, hogy munkaigényes ágazatokban dolgozzanak, ahol nemcsak gyapotot vagy paradicsomot szüretelnek, hanem játékokat, bútorokat és elektronikai cikkeket szerelnek össze, ruhákat varrnak vagy poliszilíciumot dolgoznak fel.
Hogyan kerülnek a kényszermunkával készült áruk az uniós boltokba? A türkmén gyapot esetében egyes uniós országok, például Lengyelország vagy Olaszország közvetlenül importálnak türkmén fonalat, de gyakran harmadik országokon, például Törökországon, Kínán és Pakisztánon keresztül kerül be az EU-ban kiskereskedő márkák ellátási láncaiba. Elfogadhatatlan, hogy egyes európai márkák és vállalatok bűnrészesek. De ne tévedjünk - a kényszermunka mindenhol jelen van, az Európai Unión belül is, ahol az ILO szerint 2018-ban a kényszermunka 1,3 millió áldozatának többsége az egyik uniós tagállamból a másikba tartó migráns volt.
Most történelmi lehetőségünk van a modern rabszolgaság elleni küzdelemre, mind az Európai Unióban, mind világszerte. Többéves polgári mozgósítás és politikai csatározások után, hónapokig tartó nehéz tárgyalások után az EU-ban megszületik az első olyan európai jogszabály, amely megtiltja a kényszermunkával készült termékek uniós piacon történő értékesítését. Itt az ideje. Az Egyesült Államokban és Kanadában már megvannak a jogi eszközök.
Számunkra, az S&D-képviselők számára ez mindenképpen ok a büszkeségre. Csoportként kértük ezt az új jogszabályt, majd mi vezettük a folyamatot a Parlamentben, és megállapodásra jutottunk. Ne legyenek kétségeink - kezdetben a Bizottság nagyon vonakodott. Amikor végül engedett a követelésünknek, és benyújtott egy jogalkotási javaslatot, az Európai Parlamentben sok konzervatív próbálta késleltetni és felhígítani azt.
Az uniós tagállamokkal elért végleges megállapodás nem olyan ambiciózus, mint amilyet szerettünk volna, de jó megállapodás. Megállapodtunk egy olyan szilárd eszközben, amelyben a Bizottság fogja lefolytatni az EU-n kívüli kényszermunka gyanús eseteinek kivizsgálását, míg a 27 tagállam illetékes nemzeti hatóságai fogják kezelni az EU-n belüli kényszermunka gyanús eseteit. Ha a vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy kényszermunkát alkalmaztak, a hatóságok elrendelik az érintett áruk kivonását az uniós piacról és az online piacterekről, és a határokon elkobozzák azokat. Az árukat ezután adományozni, újrahasznosítani vagy megsemmisíteni kell. Kérésünkre a Bizottság létrehoz egy adatbázist, amely listát tartalmaz majd azokról a meghatározott gazdasági ágazatokról és földrajzi területekről, ahol államilag kikényszerített kényszermunka folyik. Ezt fogják felhasználni annak értékelésére, hogy szükség van-e vizsgálat indítására.
Ez az új törvény termékalapú, nem pedig vállalatalapú, ami azt jelenti, hogy minden vállalatnak be kell tartania a tilalmat, ha az ellátási láncuk valamelyik szakaszában kényszermunkát észlelnek. Ez mindenképpen jó hír minden olyan vállalat számára, amely a kényszermunkát alkalmazó vállalatok tisztességtelen versenyétől szenved.
Ahhoz azonban, hogy a törvény hatékony legyen, megfelelően végre kell hajtani. Biztosítanunk kell, hogy az illetékes hatóságoknak és az EU Bizottságnak elegendő forrás álljon rendelkezésére az új feladatok elvégzéséhez, beleértve a harmadik országokban végzett ellenőrzéseket is. A nemzetközi partnereinkkel, különösen az Egyesült Államokkal és Kanadával való együttműködés alapvető fontosságú lesz annak megakadályozására, hogy az egyik ország által blokkolt gazdasági szereplők máshol is értékesítsék a kényszermunkával előállított termékeiket.
Az Európai Parlament végső szavazására az új jogszabályról jövő kedden kerül sor. E mandátum utolsó plenáris ülésén szavazni fogunk a vállalati fenntarthatósági átvilágításról szóló új jogszabályról is. Ez előírja majd a vállalatok számára, hogy értékláncukban emberi jogi és környezetvédelmi ellenőrzéseket végezzenek. Ez egy másik olyan jogszabály, amelyért sikeresen küzdöttünk. Mindkét törvény kiegészíti majd egymást, biztosítva, hogy a munkavállalók jogai és a környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelem középpontjában álljanak.
Maria-Manuel Leitão-Marques az S&D európai parlamenti képviselője és az Európai Parlament társelőadója a kényszermunka tilalmáról a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságban (IMCO). Bernd Lange az S&D európai parlamenti képviselője és a nemzetközi kereskedelmi bizottság (INTA) elnöke.
